IKTE

Tel.: +36 20 317 6964

Kiss Tibor Cece

Honlapunk látogatásával és böngészésével a Felhasználó elfogadja, hogy rá nézve a weboldal használatával kapcsolatos valamennyi szabályozás, ideértve az Egyesület Adatkezeléssel, adatvédelemmel kapcsolatos szabályozását is, automatikusan kiterjed. A weboldal által használt cookie-k (sütik) rendjéről itt olvashat. 

Erasmus+  More Than Words

Erasmus+ Nemzetközi Stratégiai Partnerségben vesz részt egyesületünk a következő témában:

 

„MORE THAN WORDS - integrating creativity in intercultural training”

A projekt 2017. szeptember 1. és 2020. augusztus 31. között valósul meg.

Projekt honlap: http://motw.eu

Coordinator: Border Crossings Company Limited

Start: 01-09-2017 - End: 31-08-2020
Project Reference: 2017-1-UK01-KA204-036613
EU Grant: 352.915,- EUR
Programme: Erasmus+
Key Action: Cooperation for innovation and the exchange of good practices
Action Type: Strategic Partnerships for adult education
Topics: Migrants' issues, Creativity and culture, Access for disadvantaged

EU projekt oldal: 

Munkatársaink tréning-beszámolói alább olvashatók:

MoreThanWords - Theatre training

MoreThanWords - Digital storytelling training

MoreThanWords - Clown training

MoreThanWords - IKT training

MoreThanWords - Theatre training
Erasmus+ Stratégiai partnerség KA2
London, 2018. 03. 12-16.
Helyszín: Alexandra Palace

Az IKT Egyesületet képviselte: Brinzanek Zsuzsa, Kiss Tibor Cece és Révay Réka

Esős napon kezdődött a program, a szállásunktól vezető legrövidebb út egy park tocsogós pázsitján keresztül vezetett az ódon Alexandra Palace épületéig, melyben a tréning helyet kapott. A termünk neve Transmitter Hall, innen sugározta első tévéműsorait a BBC.

A partnerek, akik részvevőket küldtek a téningre: Border Crossings - GB, Comparative Research Network - GE, Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület - HU, Euro Net - IT, NARUD e.V. - GE, Stowarzyszenie "Dla Ziemi" - PL, és AEL - Association des Egyptiens au Luxembourg - LUX.

A csoportot Lucy és Michel tartják a Border Crossing képviselőiként.

 

A hétfő délelőtti bemutatkozások után a nap hátralévő részét kiscsoportokra osztva London különböző izgalmas negyedeiben töltjük, azzal a céllal, hogy nagyot szippantsunk a metropolisz multikulturális atmoszférájából. Kapunk részletesebb feladatokat is, azonban mikor megérkezünk Whitechapel főként bangladesi muzulmánok lakta negyedébe, valahogy ezek nem tűnnek annyira kivitelezhetőnek, pl készítsünk fotókat, hangfelvételeket, figyeljük meg az ottlakók viselkedését. Feladatunk az, hogy megkeressünk egy konkrét épületet, amely a házszám alapján The East London Mosque feliratot viseli. Öööö… Most akkor hogyan tovább? A London Muslim Center épülete végül nagyon befogadónak bizonyul, zavart ácsorgásunkra felfigyelő férfiak beljebb invitálnak és egy kedves muzulmán nő végigvisz bennünket a mecsettől a fürdő helységekig minden érdekes pontján, miközben az iszlám kultúráról mesél. Az imateremben imádkozó, beszélgető, alvó férfiak között sétálunk el fejkendőinkben. Izgalmas tapasztalat...

 

Városi élményeink a következő napokban kerülnek feldolgozásra, a falra kerülnek a csoportok beszámolói alapján készített kulcsszavak, ezekből inspirálódunk a kisebb-nagyobb csoportos színházi gyakorlatokban.

 

A tréning másik szála a non-verbális kommunikációt felhasználó gyakorlatok kipróbálása volt.

Érzelmeket kifejező gesztusokkal való munka, szavak nélküli jelenetek kidolgozása, egy festmény mozdulatokkal és hangokkal történő “elmesélése” bekötött szemű társunknak, egy süket-néma zenésszel ritmusgyakorlat, kivetített társadalmi üzeneteket bemutató fotók előtti improvizáció…

Talán a leginkább érdekes IKT szempontból a 7 levels of tension non-verbális színházi gyakorlat volt. Kialakítottuk a teret, olymódon, hogy be lehetett hozni tárgyakat, eszközöket, dobozokat, székeket, ruhadarabokat, melyek a játék kellékeiként szolgáltak. Majd a térben járkálva, a kellékeket mozgatva, egymással interakcióba lépve haladtunk egyik feszültségi szintről a másikig, köztes, semleges állapotról indulva, ami a 3. Stage manager nevet viselte. Ennél magasabb feszültségi szinten mozogtunk, mint lelkes kisgyerekek, és alacsonyabban, mint a kilazult kaliforniaiak. A pontos szintek az alábbiak voltak:

  1. Pond life - very relaxed (teljes kilazulás, elfekvés)

  2. The Californian - relaxed, cheereful

  3. Stage Manager - efficiant

  4. The Baby - more excited, discovering

  5. Late for work - very tense (also a bit angry?), things need to be done (bennragad a feszültség)

  6. Bomb in the Room - Panic

  7. Rabbit in the Headlights - paralised with fear or tension

Ezt a gyakorlatot más kontextusban is jól lehet alkalmazni, akár különböző érzelmek erősségi szintjének kipróbálására, jól illeszthető az IKT gyakorlatához is.

 

A tréning egészére tekintve, kevésbé törekedett a folyamatban történő építkezésre, a gyakorlatok egy kicsit egymástól elszeparált élményekként maradtak meg. Nem annyira számolt a részvevők eltérő hátterével, voltak olyanok, akinek jelentős színházi tapasztalata volt, mások viszont nem erről a területről érkeztek és nehezen találták a helyüket a rögtönzött jelenetekben. Mindezzel együtt érdekes élmény volt, pl. két választott fogalom alapján rögtönözni, habár az IKT módszere nem annyira a fejtől, a gondolati szinttől indítja a kiemelt térben zajló folyamatokat.

 

A projekt szempontjából a tréning hasznos volt az interkulturális kommunikáció iránti érzékenyítés szempontjából, valamint elkezdte a non-verbális kommunikáció területét felfedeztetni a részvevőkkel. Mindkét terület elmélyítésére lesz még lehetőség a további tréningek során.

 

Hasznos tapasztalat volt a számunkra.

Révay Réka

MoreThanWords - Digital Storytelling training

Erasmus+ Stratégiai partnerség KA2
Berlin, 2018. június 26. - július 2.
Helyszín: Sprengel Haus 

Az IKT Egyesületet képviselte: Brinzanek Zsuzsa, Mosonyi Szilvia és Tóth Györgyi

A MTW berlini tréningje 2 fő téma köré szerveződött - a Digital Storytelling és a Community Reporting módszerébe kínált némi elméleti és tapasztalati betekintést.
A résztvevők 6 ország 7 szervezetét képviselték: Border Crossings - GB, Comparative Research Network - GE, Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület - HU, Euro Net - IT, NARUD e.V. - GE, Stowarzyszenie "Dla Ziemi" - PL, és AEL - Association des Egyptiens au Luxembourg – LUX – ezen túlmenően igen színes nemzetiségi összetétellel. A tréninget Martin Barthel, Rimante Rusaite és Keresztély Krisztina tartották a CRN képviselőiként.
A rendezvény helyszíne Berlin Wedding városrészében található, amely városnegyed elsősorban kiemelt multikulturális közegként szerepel a köztudatban. A Sprengel-ház egy olyan tér, amely sokféle programot valamint találkozási, kapcsolódási lehetőséget kínál kölcsönös meghallgatásra, megosztásra, nyitottságra és elfogadásra az emberi és nemzetiségi sokszínűség jellegzetességeivel együtt. Szociálisan érzékeny atmoszférát biztosít és a testi és lelki egészségfókuszt fontosnak tartja. 
A „digital storytelling” 2,5 napos modult egy ismerkedésre, összehangolódásra szánt délelőtt előzött meg. Mindenki hozott magával otthonról 3-4 olyan fotót, amely az életében az aktuálisan fontos témákról szólt és ezeket bemutatva, lehetőség nyílt arra, hogy képet kapjunk egymásról az aktuálisan bennünket foglalkoztató kérdéseken keresztül. 
A „digital storytelling” valójában egy nonverbális történetmesélési lehetőség - talán a régi képregényekkel vagy némafilmekkel némileg analóg műfaj - ahol különösebb verbalizáció nélkül sikerül könyedebb vagy mélyebb tartalmakat a figyelő közönségnek megmutatni, átadni. Az első modul ennek a módszernek a rejtelmeiből kívánt ízelítőt adni a résztvevők számára.
Az első nagyon különleges helyi ebéd után, amit az interkulturalitás jegyében egy vietnámi étteremben fogyasztottunk el, elkezdődött a célirányos munka, hogy elmerüljünk a szavak nélküli történetmesélés rejtelmeiben. Egy közös ráhangolódás és munka keretei között, hogy a fantáziánkat is mozgósítsuk, első körben inkább a saját elképzeléseinkre alapozva, közösen gyűjtöttük össze mindazokat az érveket, amelyek miatt szerintünk fontos a történetmesélés, valamint azokat a szempontokat, elemeket, melyeket felhasználhatunk egy történet elmesélése során. Az összegyűjtött adathalmaz segítségével első körben 4-es 5-ös csoportokban,  megpróbáltuk egy olyan történet tág kereteit lefektetni, amelyet a csoport talált ki, abban megegyezett és elég érdekesnek talál az „elmesélésre”. Olyan kérdésekben kellett itt megegyeznünk, hogy: Kinek fog szólni a történek és kinek a szemszögéből? Miről szól majd a „story” és mit akar üzenni? Kik lesznek a szereplők és hol/mikor játszódik? 
A kiscsoportos munkát szünet, majd pontos módszertani-elméleti ismertető követte, ami segített tovább strukturálni mind az addigiakban közösen összegyűjtött információkat, mint a csoportmunka tapasztalatait. Ezek a munkafázisok a következő napokban is többé-kevésbé hasonlóan váltakozva követték egymást. Így képet kaptunk a „hős” és különféle karakterek kialakításának lépéseiről, a történet szereplőkkel való benépesítéséről, ahogy arról is, hogy a „hős útja” mennyiben és hogyan választható ahhoz, hogy a történetünk megkapja azt a végső megfelelő formát, amellyel hordozza az általunk megmutatásra szánt történet lényegét. Az elméleti előadásrészeket, a kreativitást serkentő, megbeszéléses közös gondolkodást a kiscsoportos foglalkozások etapjai váltogatták, ahol lehetőségünk volt foglalkozni a csoportunk történetének hőseivel, egyéb szereplőivel és a történet történéseinek formálásával. 
Az összes eddigi lépés a „story” felépítéséről, megkonstruálásának folyamatáról szólt, míg az utolsó mozzanat a technikai megvalósítás lehetőségeit tárta fel úgy elméletben, mint gyakorlatban – azaz, két nap munkájának elméleti, gondolati eredményét formába kellett önteni. Mindehhez ötleteket, technikai javaslatokat is kaptunk. Szabadon választhattunk a fotózás vagy videohasználat mellett és arról is szabadon dönthettünk, hogy milyen más eszközöket használunk még a történeteink megelevenítéséhez: zene, egyéb hangok, beúszó effektek, photoshop, narráció, kézzel készített egyéb eszköz, demó anyag stb. 
A harmadik nap délelőttje a kiscsoportok munkájának a „demo”-jával telt, ahol a közös megtekintést követően, elsőre a produkciók személyesen ránk ható benyomásairól beszélgettünk szabadon, majd az alkotásaink célirányos metaszintű megbeszélése következett.
Mindannyian egyetértettünk abban, hogy nagyon tömény, mélyen megérintő, tartalmas alkotások születtek és a rendelkezésünkre álló idő többszörösére lett volna szükségünk, hogy igazán meg tudjuk beszélni mindazt, amit mind személyes, mind szakmai szinten elindított bennünk ez a két nap. 
A teljes tréning második módszertani moduljára (Community Reporting) való áttérés gyors váltásnak tűnt, hisz még mindenki a korábbi munka és eredményeinek élményében tobzódott, ugyanakkor érdeklődve hallgattuk Rimante és Krisztina felvezető szavait. 
Tömör, rövid, de tartalmas képet kaptunk arról, hogy mi is az a „community reporting”. 
Az elmúlt évtizedben hihetetlenül felgyorsult média-eszközök (könnyen kezelhető tartalom-rögzítő eszközök, például flip-kamerák és mobiltelefonok) fejlődésének spontán következménye egyfajta „közösségi újságírás” kifejlődése a: „community reporting”. Ez a módszer arról szól, hogy az „utca embere” a saját szavaival és eszközeivel elmondhatja, rögzítheti és közzé teheti, terjesztheti (ingyenes disztribúciós helyeken, mint például Youtube, Instagram, Facebook) azokat a témákat, amelyek az ő életében, számára fontosak valamilyen egyéni, szociális vagy közösségi szempontból. 
Az elméleti ismertetést, beszélgetést a módszerről páros foglalkozás követett, ahol mindannyian kipróbálhattuk a videó-interjúzás élményét mind az interjút végző mind a megkérdezett személy szemszögéből megélve. Első körben nagyon vezetett módon, azaz konkrét segédkérdésekkel felvértezve próbálkoztunk egymást „meginterjúvolni”. Külön érdekesség volt, hogy mindenki a saját anyanyelvén válaszolhatott a feltett alapkérdésekre – így amikor visszanéztük a jeleneteket, megtapasztalhattuk azt is, mennyire sok minden érthető egy-egy interjúból akár a nélkül is, hogy az adott konkrét nyelvet, amin a megkérdezett beszél, értenénk. Második lépésben, néhány újabb technikai és elméleti instrukció után már szabadabb beszélgetős körrel próbálkoztunk, ahol a tréning közösen használt nyelve az angol is több szerepet kapott. 
Tudásban és tapasztalatban előrehaladva beszéltük meg az élményeinket és vontuk le a szükséges konklúziókat ahhoz, hogy a tréning utolsó reggelén élesben is megpróbálkozzunk a módszerrel. Ezen a hétvégén került megrendezésre Berlin Weddingben a „NARUD interkulturális futball torna és BAOBAB vásár” rendezvény, amelynek fókuszában a sport- és kultúresemények mellett a Berlinben élő helyi nemzetiségi, és a nemzetközi menekülthelyzet égető kérdései álltak. A rendezvényen való részvételen, a multikulturális környezet adta élmény és tapasztalatszerzés lehetőségén túl, a több csoportba szerveződött résztvevőknek az volt a feladata, hogy ez alkalommal helyi lakosokkal készítsenek „community reportot” egy olyan témában, amit ők személy szerint fontosnak tartottak. 
Az utolsó napon az előző napi élmények és munkák megosztására és megbeszélésére került sor mind szakmai szempontok mind sajátélmény szintjén - tere volt a felmerült kérdések megbeszélésének, az esetleges konfliktusok tisztázásának is. 
A teljes tréning záró mozzanata a közös munka értékelése volt, a tapasztalatok átbeszélése, mindannak a módszertani gazdagságnak az összegzése, amelyet egy 5 napos tréning végén magunkkal vihettünk a saját szakmai és privát életünkbe. 

 

MoreThanWords - Clown training

Erasmus+ Stratégiai partnerség KA2

Potenza, 2018. november 19-25.

Helyszín: Potenza, 

Csoportvezető: Raffaele Messina

Az IKT Egyesületet képviselte: Csönge Éva Krisztina, Kiss Tibor Cece és Révay Réka

Az Erasmus+ More than words programjának keretén belül szerveződött "Clown training" dél-olaszország városában, Potenzában került megrendezésre. Előzetes sztereotipiáimmal szemben, miszerint dél-olaszországban novemberben még biztos jó idő van, szinte végig esős, hűvös időnk volt, ami néhány ország résztvevői számára az érkezést is megnehezítette. Persze nem volt meglepő ez az idő, miután megnéztem, hogy Potenza az ország legmagasabban fekvő székhelye, így cserébe gyönyörű kilátás tárult elénk a város magasabb pontjairól. Ennél még szebb volt, amikor az IKTE csapatával megláttogattuk a közelben lévő természetvédelmi területen fekvő Castelmezzano községet, ahol sziklamászó képességét is kamatoztahatta, aki akarta.  
Az öt napos tréninget Raffaele Messina bohóc vezette, aki igazán hiteles személyiségnek tűnt és talán a legnagyobb tanulság számomra a tréningből pont ez volt: a hitelesség, az autentikus én megtalálása. Ez alatt a pár nap alatt betekintést nyerhettünk abba, mi is az a bohóc és hogyan találhatjuk meg a saját  belső bohócunkat. Raffaele igazi vezető egyéniség, az IKT módszeréhez képest kissé direktívebb vezetést képviselt. Ugyanakkor olyan folyamatokat kínált, amikben egyénileg és csoportosan is lehetőség volt a belső munkára, a mozgás, a belső figyelem, és drámajátékok által. Nem külső eszközöket tanultunk, amiknek a segítségével "bohóckodhatunk", hanem belülről próbáltuk megtalálni azt a valamit, ami által megszületik a bohócjáték és azon belül a humor. Légző gyakorlatokat végeztünk, érzéseinket és történeteinket fejeztük ki gesztusokkal, megkerestük belső állati tulajdonságainkat, tükröztük egymást, szavak nélkül kapcsolódtunk egymáshoz, tárgyakkal játszottunk. A harmadik napon megkaptuk a bohóc orrunkat és egy rituálé keretében közösen felvettük azt, ami a bohóc megszületését szimbolizálta. Raffaelle nagy hangsúlyt fektetett a csoportdinamikára, szép íve volt az egész folyamatnak az ismerkedéstől, az egyéni és csoportos munkán át a lezárásig. 
Az első napon olyan kulcsmondatokat kaptunk, amik segíthetnek közelebb kerülni a bohóc megtalálásához: Tabulra rasa - üres lap, felejtsd el az előzetes elvárásaidat! Ne várj! Tanulj meg pihenni a cselekvés közben! Tedd bele magad teljesen a tapasztalásba! Fogadj el mindent, ne utasíts vissza semmit! A szeretet lassú, a félelem gyors. A figyelem a legritkább és legtisztább formája a nagylelkűségnek. 
A tréning csúcspontja a negyedik nap volt, amikor elutazunk Materába, egy gyönyőrű, barlanglabirintusokkal teli turista-központba. Itt élesben is kipróbálhattuk a bohóckodást: kis csapatokban kellett az utcán különböző feladatokat végrehajtani, amibe a járókelőket is be kellett vonni. Például énekeltünk velük, felvettük hosszan a szemkotaktus, vonatoztunk, ölelkeztünk, fotózkodtunk és meghívattuk magunkat egy kávéra. Persze mindezt szavak nélkül.  Őszintén szólva, nekem elég nehéznek és ijesztőnek tűnt ez a feladat így három nap után, de végül is érdekes tapasztalat volt kipróbálni. Réka kifejezett jól érezte magát benne, mintha csak erre született volna :)
Az utolsó nap az összegzésé és búcsúé volt, megnéztük együtt az előző napon, Materában készült fotókat és videókat, illetve kiderült, hogy ki kinek volt az angyalkája a héten. Ugyanis egész héten folyt a titkos angyal játék, amiben midenki  kedvességeket tett a kihúzott társával. Raffaele elmagyarázta, hogy a játék lényege az volt, hogy a kihúzott személy így érezhette, hogy milyen fontos és ez a tapasztalat későbbre is beépül. Ugyanígy, egy bohócnak sem az a feladata, hogy szórakoztasson és ezáltal függővé váljanak tőle, hanem az, hogy akivel kapcsolatba kerül, annak segítsen kifejezni az érzéseit, megtalálni az erőforrásait, hogy miután ő elment, akkor is jobban tudja magát érezni és gyógyulni tudjon. 
Ez a gondolat a tréning végére fogalmazódott meg és általa még közelebb kerültem  a bohóc jelentéséhez és feladatához, ami végülis megegyezik a táncterápia céljával.  Mind a célban, mind az eszközökben való hasonlóságuk miatt, azt gondolom, érdemes lehet együtt használni a két módszert. 

 

Csönge Éva